2008.01.11. péntek
Mondanom sem kell- az indulás előtti éjszaka nem alvással de még nem is virgonckodással telt….. a gyógyszerellátmány megvásárlása, gyors energiát adó élelmiszerek beszerzése, és fotós felszerelésem bővítése volt terítéken. Háziállatunk,- a macskaeledelen vágósúlyuvá cseperedett növényevő pirája- név szerint George, megőrzésre átkerült a Halbazárba egy 300 literes akváriumba citrom és narancs sügerek tarkította környezetbe. Búcsúzáskor fülébe súgtam ugyan, hogy ne merje bántani a kicsiket, de amilyen elvetemült és öntörvényű, nem hinném, hogy hallgat majd rám.
Hazaérve úgy hajnali 1 körül a félig becsomagolt túra hátizsák, a száradó fehérneműk és a szanaszét heverő úti okmányok látványa merevgörcsbe rántotta a gyomromat. Kellett némi elfogadás és egy nagy adag keserű feketekávé ahhoz, hogy helyreálljon a morálom. Aztán beindult a motor és szép lassan minden megtalálta a csomagban a helyét.
Forgatgattam és ízlelgettem még egy kicsit gyönyörű szép Nikon ultraszéles látószögű 12-24mm-es új objektívemet, gigantikus tárolókapacitású memóriakártyámat, aztán az elégedett macskák nyugalmával begömbölyödtem egy órácskára a takaró alá.
A hajnal olyan nesztelenül jött, mint egy puha tappancsú ragadozó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése