Kiffa -Nara (helyett Ayoun)
Továbbindulásunk előtt az IFA bevontatta Villám Úr bogarát. Már 400 kilométere húzzák maguk után, mert hátsó féltengely hiba miatt hajtásképtelenné vált.
Kínálkozik néhány ötlet:
- kössük magunk mögé egy fém távtartóval.
- az Agy, halkan azt javasolta: (javítsuk meg)
Peti és Lucky, beöltöznek. Nagyjából 35 fok van árnyékban. A betonon hasalva egy Bogár alatt valamivel több.
A társaság tehetetlenebb fele, játékkal üti el az időt. Az alacsony tetejű pihenő alatt Zsolt és Dóri Amőbázik. Rendre Dóri győz. Gyulánk is szerencsét próbál, de sikere se most, se később nem átütő…
A médiás erők labdajátékokkal mulatnak. Telik az idő. A nap egyre magasabban jár, egyre hevesebben izzaszt.
Az IFA, a Sárga 7-es, Dácia Team, Velo., Nívás csapat és a többi versenyző, már rég Nara (Mali) felé halad. Nekünk is húznunk kéne, mivel éjfélkor lejár a mauritán fegyveres erőkkel kötött védelmi megállapodás, és ezidőtájt jó volna a határ másik oldalán tudni magunkat.
Addig is, a lányok mosogatnak lábat borotválnak egy bungaló fürdőszobájában. Én ugyanott mosok. A sivatag furcsa tulajdonsága, hogy az állandóan közlekedő szél, izzadtsággal és a vörös agyagos utca porával keveredve alattomos koszfoltokat tetovál az ember gúnyájára. Rossz szokás, hogy nem várjuk ki a kopó fázist. Pedig az itteniek ismerik a titkot. -Válassz sötét színű ruhákat, de ha mégse, 1-2 hónap kitartó vízelvonás, és máris dörzsölhető állagú lesz minden tapadvány. A helyi takarító személyzet, aki- Nakhsotthoz hasonlóan – nem cserél ágyneműt a váltakozó vendégek után, szemlátomást élvezi a fehér ember ügyét-baját.
Körülállják a szerelő brigádot, amikor előkerül a szikrát vető flex. A satuban szorított hátsó féltengely elkezd karcsúsodni.
Délután 4 óra, mire a Bogarat meggyógyítják. Már egész biztos nem érünk el Naráig.
Lesz ami lesz alapon Ayount választjuk esti célpontnak, annál is inkább mivel „atlétetrénerünk” ismeri a helyet. Két résztvevős konvojunk elindul, megy-halad, estére oda is ér. Becentizzük magunkat a szálláshely kovácsoltvas kapuján, és mire elkezdenénk nagyon-nagyon félni a sötét mauritán éjszakában, megjelenik a helyi rendőrparancsnok néhány emberével, megágyaznak a homokszínű Merciben és elállják a bejáratot az éjszakai lidércek elől.
Mostmár csak attól kell tartanunk, hogy a járőröző kiskatonák pizsama osztáskor, be ne leselkedjenek az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése