Nouakchott
11. nap. 01.22 Kedd.
Mivel a tegnapi homokozásunk okán nem vettünk részt a tengerparti viharral és drámai fordulatokkal tarkított estén, amin egy-két autó az említett homokpadon valós életveszélybe került és már tegnap megérkeztünk a városba, ma bevárhatjuk a mezőnyt,- azaz van egy teljes napunk felfedezni Nouakchotot.
Ez a Szahara legnagyobb városa, az ország fővárosa. Az 50-es években még egy 150 ezres település, aztán a 80-as évekbeli több éves Szaharai szárazság következtében, menekültek, kereskedők, közhivatalnokok, hajléktalanok, nyomorultak, bűnözők és ügyeskedők metropolisa.
Épületei nem jellegzetesek, utcaképe kaotikus, boltjai előtt maradékcsempéből kirakott padkák, és a folyamatosan süvítő szél, ami arcodba fújja a homok, por, és egyéb finom szennyeződések elegyét. Helyi szemmel nézve viszont maga a nagyvárosi Kánaán. Minden zugban kereskedelem, adok-veszek folyik. Sok a szabóműhely, a pék, az autószerelő, - nem is csoda elnézve a használt jármű állományt. Igazi Mercedes-temető ez. A kresz szabályok ismerete és betartása itt nem téma. Mindenki ráutaló magatartással, nyomulósan közlekedik, ha koccan, maximum azt mondja -insAllah!
Úgy érzem magam, mint egy váratlan vendég, akire a gazda kényszeredetten mosolyog, miközben azt latolgatja –vajon meddig marad ez itt?
Fehér asszony a maga nagyméretű belekukucskálós képmegörökítő nyakékszerével…
Talán az iszlám tiltása, talán saját szemérmességük okán nem rajonganak a fényképezőgépért. Szerencsés dolog megkérdezni a kiszemeltet, akar-e megörökülni segédletünkkel. Sokszor pénzt vagy apró ajándékot kérnek érte, sokszor elfordítják fejüket.
Enni megyünk, Fatu a szépmosolyú pincérlány sűrű érintések kíséretében felszolgálja a - leginkább saslikra emlékeztető- brochetteket salátával, rizzsel, szalma krumplival. A grillcsirkét itt félbevágva, beirdalva, forró vaslapon sütik, -egy picit talán túlságosan is el-.
A mauritán konyhán arab és francia hatás érződik. Sok kuszkuszos egytálételük van, amit teve vagy marhahússal esetleg hüvelyes zöldbabbal tarkítanak. A pékségek kínálatában francia mintára kroászon, bagett, és pástétomos sütemények sorakoznak. Később majd leírom saját főzős élményemet is. Most visszatérek a buszhoz, amin reggel óta dolgoznak fiaink, apáink.
A tegnapi kalandban néhány segédberendezésünk megsérült.
Az agregátornak kicsúszott a vezetéke, csőrlőink elszakadtak a bősz rántásoktól, zárlatos lett az egyik akkumulátorunk és a nagyteljesítményű inverter is megadta magát.
Toman Péter, Lucky Loo, és Francescánk, egész nap javítottak, szereltek a tűző napon.
Ráadásképpen, amikor már - nem csak képletesen,- fanszőrzetükből is csöpögött az izzadság még kitakarították utánunk a dzsuvát és lemosták a járgányt. Hát ez van. Nem állítanám, hogy nem szégyelltem el magam, amikor visszajöttem városi sétánkból.
A kemping, mindezen műveletek helyszíne alig 100 méterre van az óceántól. 
Bikinire vetkőzött szépségeink enyhe gyomorégést okoztak a helyi XY kromoszómáknak.
Többen távolról méregették, a 30 fokos januárban, lenge öltözékben vízbe pancsikoló fehérembert (főleg, ha nőből lett teremtve), de a rendőri jelenlét miatt, csak kevesen merészkedtek le a partra.
Egy dadogós bőgatyás mellénk csapódva azért, - 10 percnyi beszélgetés után- bekínált néhány tevét, meg egy Timbuktui családlátogatással egybekötött eljegyzést az amúgy elvállt tengerkék turbános Szöszinek.
Este miniszteri látogatást szervezett villámlógéza, főszerv. András barátunk, amire a „turisztikai főfőmufti” Idoumou Abdarrahmane mellett, hivatalos volt a Turisztikai Kézműipari és Gazdasági Miniszter, a rendőr főkapitány és egy tömjénmentes vallási vezető is.
Halványkék és díszes fehér grand bububan érkeztek, fejükön a mór eredetű egy vég bézs vászonból kötött hólival.
Lányainkra, szárihoz hasonló tarka absztrakt mintás viseletet aggattak, fejükre felkerült az utazó korona és az előkészített fehér sátorban okos szavak kíséretében, örök barátság szövődött a bizalom és jelenlét mezsgyéjén a talán-keresztény Magyarország és a biztos-iszlám Mauritánia között.
Előrelátó énem mindeközben a hasi nedvek csikaró érzésétől félve halvacsorát tervezett. Kellett hozzá: piac, kofa, tengeri alapanyag, némi ouguiya, (5 kilóhoz, 1350,-) férfi kísérő és alkukedv. A friss alapanyag délután csónakázott be a Plage des Pécheurs-re és a többi alkotóelem is rendelkezésre állt. Doráde-t és Djof-ot (vörös márnát) vettünk. Megpucoltattuk egy félhomályos helyen, bokáig fej- és halbélben lépdelő segéddel, aztán már csak sütés élvezetes feladatát kellett megoldani.
Időközben a kempingben is bulira készülődnek. A Hetes Busz, a hidegben is meleg norvég férficsapat, az angol Travel Chanel győztes kispolszkis Kevin the First and Second, Dácsia Team és bárki más, aki az egy liternyi szeszesital nevezési díjat előteremti, szívesen látott. Mi-mivel folyékony utikészleteinket még a határlépés előtt homokba temettük- élelmiszerrel neveztünk és az egzóta halak mellett, paprikás krumpli készül, csípős kolbásszal.
Az étterem konyhájára kéredzkedtem be. A fekete fiuk furcsán méregetnek, miközben szédítő gyorsasággal liszteznek, sütnek és tálalnak. Lassan megszokják a jelenlétem, bevesznek a csapatba, és kezem alá hordják az eszközöket. Vágódeszka, éles kés, fokhagymareszelő, tálca, sőt egyikük, név szerint Njayi kuktaként elősüti a paprikás lisztbe forgatott halat. A piszkosfehér csempén bogarak, pöti csótányok grasszálnak föl s alá, de kit érdekel, amikor jó a társaság és forró az olaj…bacilus nem marad életben!
Lassan újabb segítség érkezik. Szöszi és Alhassan krumplit pucol, hagymát vág, Joci magyarul tanítja udvarolni a konyhaszemélyzetet.
–Sziasz-tok csajok, szé-pek vagytok, meg lesztek …………-va! A kiejtés tökéletes, a hangulat nemkevésbé. (Film készül az eseményről-nem túl szalonképes.)
Mire a bőrünk alá is bekúszik az olaj meg a konyhaszag, elkészül a vacsora. A parton, a Csuklós 7-es szervezésében grillrácson pácolt kecske és óriásrák sül. Saláta és fóliában sült zöldség is kínálkozik, no meg, gatyaszaggató pálinka a határon reszkírozni kész csapatok készletéből és vörösbor a rózsaszín szemüveges Aravind dobozából.
Újabb kései fekvés, korai keléssel…
