12.nap Vadkemping a préri szélén

12.nap. 01.23.
Cél: Tidjikja
Táv: 750 km

Délkeletnek indulunk, érintve a decemberi mészárlás helyszínét Aleget. Az úton állig felfegyverzett katonák kísérnek.

A fővárostól 60 kilométerre nagyon kis sebességgel Boutilimit nevű falun megyünk keresztül. A szűk út mindkét oldalán, kereskedők, iparosok kínálják portékáikat. Hentesek dolgoznak a legyektől hemzsegő rekkenő hőségben. Fél kecskék, apróbb állatok lenyúzva, kibelezve lógnak az árnyékban, a földön asszonyok kínálnak paradicsomot, kis narancsot, hagymát.
Földszintes lapos tetős épületekből árusítanak mindent, amit enni-inni-felölteni lehet. Ezek a rozzant épületek nappal üzletként, éjszakára néhány leterített ronggyal hálóhelyként szolgálnak. Nyomorúság és szemét mindenütt.

A táj lassan változni kezd. Dúsabb növényzet, száraz fűfélék, dimbek- dombok, egyre nagyobb kecskenyájak, tevecsordák mellett haladunk el. Késő délután átkelünk egy lélegzetelállító vörös sziklás hágón. A völgyben hatalmas elhagyott város. Estére letáborozunk Tidjikja elött.

Katonák, helyi rendőrök biztosítják a helyszínt. A sötétségben csak néhány fegyveressel telepakolt autót látunk, reggel viszont felsejlik a valóság.

Egész éjszaka őriztek minket. A rögtönzött táborhely 2 kilométeres körzetében körbekerítették járműveinket.

Gyula riportért pálinkát hoz. Rendes esti bélfertőtlenítésünk múlik ezen. Körmendi paprikás krumplit főz marhapörkölttel fűszerezve. Ég a tábortűz, meztelen talpunk melegszik.

Chavé a főnök, feljön ismerkedni. Végig kérdezi a busz paramétereit, tetszik neki és a társaságunkat is élvezi látszólag, mert marad, csacsog, érdeklődik. Előkerül a sztereotip kérdés: -eszkö vuz et marié? Válaszomat sejthetitek. - Ouiii. Gyereket ez alkalommal nem használok védekezésnek. Kedves embernek tűnik.
Később visszatér egy mauritán zenei kazettával. Nincs hozzá lejátszónk. Felajánlja, hogy holnap reggel bemegy a közeli településre és vesz nekem egyet. Melle fölötti zsebeiben, megmutatja pénzkötegeit.
Később hallom-nem teljesen hiteles forrásból,- hogy a vadkempingezésért a helyi erők fejenként 15 eurót kértek a többi autóstól. Tőlünk nem. Ezért kaptak reggel egy pár katonai vóki-tókit, mert minden bimbódzó barátságnak, megvan az ára.